,,Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal hogy folyton a következményeken aggódsz.Teljes,intenzív és boldog életet kell élned akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek,aki bele akar olvasni."


,,Ha azt akarod, hogy emlékezzenek rád halálod után, írj valamit, amit érdemes olvasni, vagy tégy valamit amiről érdemes írni"





2011. szeptember 25., vasárnap

...

...amikor könyvet olvasok átélem a szereplő örömét, bánatát és még megannyi érzést ami a könyv lapjain elevenedik meg. Azért valljuk be: nem könnyű úgy megírni egy könyvet, hogy az olvasó így élvezze. Mert minden könyv más és más. Természetesen nem a borítójára, az írójára célzok, hanem arra ami megbújik a sorok között és beleköltözik a szívedbe: az a leplezetlen izgalom, amikor kinyitok egy könyvet és az első fejezet után már érzem: ez tetszeni fog, ez az én könyvem.

A könyvek közül a legnehezebb választani. Melyik a legizgalmasabb a legeredetibb, a legtanulságosabb? És meliyknek mi az üzenete, a mondanivalója?Nem lehet választani. De egyet biztosan el tudok mondani.....

Nekem még rossz könyvet az életemben nem adtak a kezembe.

2011. szeptember 24., szombat

Harry Potter: Megmentő vagy csaló?

Harry Potter

Megmentő vagy csaló?

írta: Rita Vitrol         





 Rita Vitrol vagyok. Évekig a Reggeli Próféta nagysikerű újságírójaként dolgoztam, és számtalan leleplező cikket írtam híres mágusokról. Első könyvemet Albus Dumbledore-ról írtam. A Hírnév és hazugságok példátlan feltűnést okozott, a Czikornyai és Patza eladási listáját magasan vezette négy hónapig, és azóta is az egyik leggyakrabban hivatkozott iromány Nagy-Britannia-szerte. Ez a siker motivált arra, hogy – miután Harry Potter az élete kockáztatásával legyőzte Őt, Akit Nem Neveztünk Nevén – lerántsam a leplet a kis megmentő magánéletéről. Mivel a Kiválasztott nem volt hajlandó nekem nyilatkozni, sőt, arra vetemedett, hogy idézem: ,,undorító firkásznak” nevezzen, amikor felkerestem Grimmauld téri házában, így kénytelen voltam Harry barátainak elbeszélésére alapozni a könyvemet, akik készséggel vállalták a nehéz feladatot, hogy bevezessenek bennünket Harry életének titkaiba. Mivel arra kértek, hogy nevüket a homály jótékony fátyla borítsa, így nem áll módomban közölni ezeket a bizalmas adatokat.

 Remélem, hogy kedves olvasóim is – akárcsak én – átérzik majd ennek a fiúnak pszichés gondjait, aki nemcsak a Sötét Nagyúrral küzdött meg, hanem a depresszióval is. Azt, hogy mit élt át Harry az elmúlt években, megtudhatják alapos kutatómunkám eredményéből, vagyis ebből a könyvből. Számtalan eddig ki nem mondott kérdésükre kaphatják meg a választ, s be kell vallanom ez a könyv volt az eddigi legnagyobb kihívás kiváló pályám során. Harry Potter ellentmondásos jelleme már első találkozásunk során, a Trimágus-tusa lázadó és magányos versenyzőjeként megragadta figyelmem. Remélem, hogy ezt a benyomásomat sikerül az olvasó felé tükrözni!

 Kívánok maguknak annyi jó élményt az olvasáshoz, mint amennyiben nekem volt részem, könyvem írása közben.



Rita Vitrol





1.fejezet

A kis túlélő



 Mindannyian jól emlékszünk arra a napra, amikor a Sötét Nagyúr elindult, hogy végezzen Lily és James Potterrel, valamint az alig egyéves fiukkal, Harryvel. Eddig tisztázatlan okok miatt Ő Akit Nem Neveztünk Nevén azon az éjszakán nyomtalanul eltűnt, és a kisfiú – akire a gyilkos átkot kimondta – túlélte. De vajon mégis miért vetemedett arra, hogy rátámadjon a Potter családra?

 Egyesek szerint Lily és James mindig is szálka volt a Nagyúr szemében. Lily azért, mert mugli származású volt, bár nagyon is tehetséges. James pedig azért, mert elvette Lilyt és így vérárulónak minősítették az olyan aranyvérű családok, mint a Black, a Malfoy és a Lestrange família is, akiknek számos tagja köztudottan a szolgálatában állt.

 Mindenki azt hitte, hogy Lily és James boldog házasságban élnek, de ez korántsem volt igaz. Mindketten roppant öntelelt, arrogáns emberek voltak és rendkívül makacsak. Azt beszélik, Lily Evans büszke volt mugli származására, de senki nem értette, James miért akarta feleségül venni, hiszen egy nagy múltú, aranyvérű család utolsó leszármazottja volt. Házasságuk első éveiben teljes volt az összhang közöttük, de mikor bujkálniuk kellett, megromlott a viszonyuk. Egyedül szűk baráti körükkel érintkeztek és Bathilda Bircsókkal, a híres mágiatörténet-professzorral. Rendszeres látogatójuk volt Sirius Black is.

 A száműzetés keserű napjaiban James gyakran szökött meg Lily elől, aki egyre jobban kezdett megőrülni a rá nehezedő nyomás alatt. Nemcsak azért, mert be volt zárva a házba egy kicsi gyerekkel, aki még beszélni se tud, hanem azért is, mert nem tudta pontosan, ki is a gyermeke apja. Talán Perselus Piton, gyermekkori szerelme? Vagy Sirius Black, férje legjobb barátja? De a legesélyesebbnek mégis csak James bizonyult, hiszen vele töltötte legtöbb idejét. Vagy talán mégsem? Mit csinált Lily addig, amíg James eltűnt pár órácskára „sétálni”? És vajon mit csinált James a séta helyett? Nem akarok szegény Harry törékeny lelkének fájdalmat okozni az igazsággal, de Jamest többször is látták néhány feltűnően csinos lánnyal eltűnni. Ezek után a kirándulások után Jamest gyakran kék-zöld-lila foltok tarkították. „Igen, Lily gyakran verte Jamest” – mondta a család egyik barátja. Ha megkérdezték tőle, mi történt vele, ő csak legyintett és annyit mondott: „Csak egy kis karcolás! Leestem a motorról.” Na, igen, a motor. Ez a motor nem akármilyen motor volt, hiszen repült, és Siriustól származott. Nyilván az ajándékozó abban reménykedett, hogy amíg James elviszi a robogót egy bemelegítő körre, ő addig nyugodtan udvarolhat a feleségének. Megoldódott tehát a rejtély, hogy Sirius és Lily mikor tölthették el a lopott órákat egymással.

 De itt van még a hármas számú apajelölt: Perselus Piton. Köztudott tény, hogy Lily és Piton volt az évfolyam legjobb bájitalkeverője. Miért ne tudtak volna főzni egy adag altatót, hogy aztán James Pottert a saját házában szarvazzák fel? Az sem elhanyagolható tény, hogy Piton és Potter már elsőéves koruk óta heves ellenszenvet éreztek egymás iránt. Minden okuk megvolt rá. James édesapja feltehetően szeretője volt Perselus anyjának. A viszony nem jól végződött. Úgy látszik, a Potter család férfitagjainál immár hagyomány, hogy megcsalják feleségeiket.

 Lily sokáig őrlődött a két férfi között. Bizonyára legyezgette a büszkeségét, hogy két sármos fiú versenyzett a kegyeiért. De a döntés: hogy melyiket válassza, már nehezebb kérdés volt. James Pottert? A híres kviddicssztárt, a Griffendél-ház aranykezű fogóját, aki minden meccsen győzelemre vezette csapatát? A jóképű, kócos fiút, aki minden lányt magába bolondított (akit egyedül Lily érdekelt, és végül ő sem bírt ellenállni James vonzerejének)? Vagy Perselus Pitont? A zsíros hajú bájitalherceget, aki kisgyermekkora óta érte epekedett? Nem hiába tartották Lily Evanst okos boszorkánynak: amellett a fiú mellett döntött, aki nemes, nagy múltú varázslócsaládból származott, és – nem mellesleg – az egyedüli örökös volt.

 Így hát Lily Evans James Pottert választotta, de Perselus Pitont megtartotta szeretőjének. Siriusszal ellenben akkor kerültek szorosabb barátságba, amikor James elmaradozott otthonról, és a magányos Lily férje barátjánál keresett vigasztalást. Közben megszületett a kis Harry, és Lily abban reménykedett, hogy ha ő nem is, majd újszülött fia maradásra bírja Jamest. Ám a terve nem vált be.

 Egy alkalommal James előbb ért haza a szokásosnál, és feltehetőleg gyanús helyzetben találta Lilyt valamelyik szeretőjével. A szomszédok szerint soha ennyire komoly veszekedés nem volt a Godric’s Hollow-beli kis házban addig a napig, mert voltak ugyan azelőtt is perpatvarok a Potter családban, de ritkán fajultak el annyira a dolgok, hogy a szomszédoknak panasszal kelljen fordulniuk a hatósághoz. James és Lily ordítoztak, szidalmakat vágtak egymás fejéhez, átkokat szórtak és válással fenyegetőztek. Végül aztán a jó öreg, vaskalapos tökfilkó: Dumbledore elsimította a két fiatal mágus között a viszályt. De nem sokáig élvezhették az életüket, mert 1981. október 31-én Ő, Akit Nem Neveztünk Nevén, végzett a Potter házaspárral.

 Miért menekült meg az ifjú Potter? Camilla Hassana, Godric’s Hollow-i lakos így mesélte nekem a történetet:

„Láttam az egészet ezzel a két szememmel. – Itt rámutatott a vastag lencséjű szemüvege mögött óriásira nőtt szemeire. – Tudjukki itt ment el az ablakom alatt. Vele volt a kígyója is, az a Dragini, vagy hogy hívják. – Az idős boszorkány bizonyára Naginire gondolt. – Merlinre, én még nem láttam akkora kígyót életemben sem. Ezután eltűnt, csak tompa hangokat hallottam, mivel a házat nem láthattam valami bűbáj miatt. James ezt kiáltotta: „Lily, fogd Harryt, és menekülj! Én addig feltartóztatom!” Ezután egy női sikolyt hallottam, majd valami furcsa sziszegést. Végül a varázsige – Abraka Devadra! – után egy hatalmas robbanás volt. Ekkor már láthatóvá vált a ház még számomra is. Már amennyiben háznak lehet nevezni azt, ami maradt belőle.”

 Feltételezhetően Tudjukki figyelmét a kígyója kötötte le, aki mindenképp maga akart végezni a kicsi Harryvel. Bizonyára úgy gondolta, hogy amíg gazdája két felnőtt embert is megölt, addig neki semmilyen szórakozás nem jut. Párszaszóul veszekedtek egymással, és a Nagyúr gondolatait még a vita kötötte le, miközben már mondani akarta a varázsigét. Azt a bizonyos halálos átkot, amit már ezer meg ezer emberen végrehajtott, de egy egyéves csecsemőn mégis képtelen volt helyesen elvégezni. Így menekült meg Harry Potter, akinek a nevét attól fogva minden varázsló és boszorkány ismerte, és aki azután tíz éven keresztül mugli rokonainál nevelkedett, szülei és ősei mivoltáról mit sem tudva.





2.fejezet:

Sebhelyes homlokkal muglik között



 Mint azt minden varázsló és boszorkány tudja, Harry Potter homlokán egy villám alakú sebhely díszeleg. Az egyetlen emléke kora gyermekkora nagy tragédiájából. De honnan tudhatjuk biztosan, hogy azt a heget tényleg a Sötét Nagyúr elvétett átka okozta? Az is lehet, hogy amikor a kis Potter járni tanult a pirinyó, tömzsi lábaival, megbotlott, és épp az asztal sarkába ütötte be felettébb magas homlokát. Olyan információkról is tudomásom van, hogy egyszer Jamesnek eltörött kerek szemüvege és állítólag a baba az üvegszilánkkal megsebezte saját homlokát. De az is lehet, hogy Harry tényleg autóbalesetben szenvedte el a sérülést, mint ahogy mugli nevelőszülei mondták neki.

 Petunia Evans és felettébb testes férje, Vernon Dursley fogadták be Harryt szülei halála után. Ez felettébb nagylelkű cselekedet volt, hiszen már nagy szeretetben nevelték Dudleyt, saját fiukat. Két eleven fiúval az élet bizony nem könnyű, pláne ha az egyik feltehetőleg a híres bajkeverő, James Potter fia. Számos csínyt követett el a Dursley-házban cseperedő, Lily zöld szemét öröklő fiúcska. Varázserejét arra használta, hogy bosszantsa nevelőszüleit, amiért azoknak büntetésből gyakran a gardróbba kellett zárniuk az engedetlen Harryt. A kis Dursleynak sehogy sem fért a fejébe, hogy mikor karácsonykor nem engedték meggyújtani a csillagszórót, mitől gyulladt ki édesanyja haja? S Vernon bácsi bajsza miért lett olyan harcsaszerű, mikor Harry nem akart Mrs. Figghez menni? Mrs. Figg, a szemközti szomszédjuk volt az egyetlen személy, aki elvállalta Harry felügyeletét, amíg a Dursley család kifújta kissé magát.

 A macskaimádó kvibli, Arabella Figg tudatában volt, mekkora megtiszteltetés neki Harry Potter nevelését egyengetni. Ám az ő orra alá is jó sok borsot tört „a kis túlélő”. Hiszen mikor imádott macskái farkát húzogatta, az asszony szíve majdnem megszakadt. Vagy mikor Mollyt, a díjnyertes perzsamacskát patkányméreggel megetette. Ekkor megmondta Dursleyéknak, hogy többet nem vigyáz a gyermekre. Azonban vajszívét kihasználva, egy hét sem telt el, és már újra az ő házában unatkozott, és újabb gaztetten törte a fejét az immár pápaszemet viselő Harry.

 Bizony a tényt, hogy került szemüveg az orrára, érdekes legenda övezi. Mikor Harry panaszkodott arra, hogy nem tudja elmosogatni a tányérokat, mert nem látja, hol koszosak, akkor Petunia elhatározta, hogy elviszi a szemorvoshoz. Tudta jól, sógora is rövidlátó volt, s már csak ezért is, no, meg, hogy a tányérok szépen csillogjanak, végül elküldte a doktorhoz. Harry, mikor belépett a rendelő ajtaján és meglátta a viperaképű doktornőt, sziszegés hagyta el az ajkait, azt hiszem, doktor Eagle külsőre emlékeztethette a kígyószerűre, Akit Nem Neveztünk a Nevén. Így történhetett, hogy párszaszóul szólalt meg. S mikor a betűket és számokat olvasni kellett, ismét csak sziszegő hangokat adott ki. A doktornő anyai ágon magyar származású volt. Édesanyja Északnyugat-Magyarországon született és elmesélte lányának egy bizonyos Hany Istók történetét. Ő is egy kisfiú volt, akit a mocsárban találtak meg a kapuvári halászok. S ő is ilyen sziszegő hangokat adott ki, amikor megtalálták. Lehetséges, hogy Kate Eagle-nek eszébe jutott ez a furcsa párhuzam az elveszett gyerek legendája, valamint e között a szituáció között, és mivel nem értette Harry szavait, megpróbált ő is sziszegő hangokat kiadni. Az ötéves kisfiú arcára rémület ült ki, és futva menekült a kórteremből a többi beteg nagy megrökönyödésére. Miss. Eagle minden erőfeszítése dacára nem tudta utolérni, Harry gyorsabb volt nála, hajtotta a halálfélelme. Egészen hazáig, a Privet Drive négyes számú házáig rohant. Nagynénje, Petunia hiába kérdezte Harryt, mi történt a rendelőben, nem volt hajlandó rendesen válaszolni, csak annyit mondott: „Amikor megkérdeztem tőle, mit kell csinálnom, megfenyegetett, hogy ha nem megyek innen, belém mélyeszti a méregfogait.”

 Ezek után szinte érthető, ha Harry retteg minden féle mugli orvostól. Ellenben a gyógyítókat különösen kedvelhette, ha azt a tényt vesszük, hogy Harry milyen gyakran fordult meg náluk roxfortos évei során. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még nem is emlegettük Harry gyermekkorának egyik meghatározó eseményét. A Dursley szülők épp a nyolcadik házassági évfordulójukat ünnepelték és otthon hagyták a két fiút, amíg ők egy kicsit szórakoztak. Felügyeletet nem kaptak a gyerekek, mondván: majd Dudlicsek vigyáz arra a komisz kölyökre. Hát, ha a vigyázást egy jó alapos verésnek értelmezik, akkor Dudley kiváló munkát végzett. Amint a szülei kitették a lábukat a házból, fenyegetően Harry felé fordult, és kergetni kezdte a nála jóval véznább fiút. Szerencsére az ifjú Potter kiváló kondiban volt, mivel napi szinten kergették meg Dudley és barátai. Dudley tehát nem fárasztotta magát tovább unokatestvére utáni rohangálással, inkább a konyha felé vette az irányt, ahol édesanyja fantasztikus sajttortája várta.

 Eközben Harry bemenekült a lépcső alatti gardróbba, és tisztán hallotta, hogy Dudley épp kedvenc hobbijának hódol – persze csak a verekedés után –, az evésnek. Hirtelen eszébe jutott, hogy milyen jó lenne, ha Dudley valamilyen oknál fogva egész este mással lenne elfoglalva, és nem vele törődne. Amint ezt végiggondolta, már tudta, mit kell tennie: egy kicsit ráijeszteni unokatestvérére, hogy egy életre megtanulja, Harry Potterrel nem lehet szórakozni. Történetesen Harry igen jó barátságban volt a pókokkal. Gyakran látogatták meg a szűk és sötét gardróbban, ahol Harry tartózkodott ideje java részében. Szeretett a sötét helyiségben lenni, és rokonai elmondása szerint inkább ott lakott, mint a szobájában. Tehát mivel Harry meg akarta leckéztetni Dudleyt, rászabadította a kedvenc pókjait unokatestvérére. Dudley kimenekült a házukból, és meg sem állt addig az étteremig, ahol szülei ünnepelték az évfordulójukat. Senki nem értette, aki a Privet Drive-on lakott, hogy este nyolc órakor a négyes számú házban lakó kövér fiúcska mi okból rohangál az utcán pizsamában azt ordítozva: ,,Pókok! Pókok!” Másnap aztán elterjedt a pletyka, hogy megint az a bajkeverő Harry Potter csinált valamit. A csíny nem maradt megtorlás nélkül, Harry – jogosan – két hétig nem ehetett a családdal és nem hagyhatta el a gardróbját, ahova nagynénje az ételt beadta neki. Dudley azóta is fél minden szőrös lábtól (még a sajátjától is), így minden héten kozmetikushoz jár (így hívják a mugliknál a szőreltávolítókat).

2011. szeptember 21., szerda

Rita Vitrol

Gondoltam megosztok veletek egy képet a mi híres Ritánkról :) Érdekes, hogy ha a Google-ba angolul írod be, sokkal több találatot ad ki. Így akadtam rá erre a képre. Szerintem nagyon illik a történethez is.